Letra
Ma hajnalban egy új nap kél,
Petőfi nevére cseng a szél,
Lángoló szívvel, tűzben, vérben,
Szabadságért, szeretetben él.
Földet, eget, mindent megértett,
Szava, mint vihar, el nem fáradt.
Az ősi földön, hol a szél zúg,
Ott él tovább, ott él tovább!
Refrén: Petőfi Sándor, dalol a szél,
Szabadság, szerelem – örök érték!
A nemzet hív, te vezető,
Lépteid nyomán örök a fény!
2. versszak: Rövid volt az élet, de hatalmas,
Mint a csillag, mely fénylik a hamuban.
A nép szíve, a szó, mi hívott,
A költő örökre velünk maradt.
Lásd, ha szól az ő neve,
A hegyek, völgyek mind válaszolnak,
Mert Petőfi nemcsak holt szó,
Ő él, míg magyar él a világban!
Refrén: Petőfi Sándor, dalol a szél,
Szabadság, szerelem – örök érték!
A nemzet hív, te vezető,
Lépteid nyomán örök a fény!
Híd: Fut a víz, peregnek az évek,
De a költő szava örök titok,
Tűzben, fagyban, bármi történhet,
Petőfi neve mindig visszhangoz!
Refrén:
Petőfi Sándor, dalol a szél,
Szabadság, szerelem – örök érték!
A nemzet hív, te vezető,
Lépteid nyomán örök a fény!
Outro:
A vers, mi száll, mindig megmarad,
Petőfi Sándor öröksége, az igaz!
Két világ között, az időben él,
Szabadságért szólt, szólt hát a szél!