Musám! adgy ma erőt versszerző tollamnak, S öntözd meg gyökerét zöld borostyánomnak, Majd kies pázsitra dőlök árnyékában S szabad érzést hozok lelkem hajlékában. Ne véld, hogy itt lássad Tytirust nyájával, Vagy Hiblát zajogni méheknek rajjával, Sem Miltont lantozni Ádám almájáról, S Pópét elmélkedni ember próbájáról. Nem! mind távul vannak ezek szándékomtól, Más oltár füstölög itt áldozatomtól; Egy igaz hazafi lesz tárgya lantomnak, Kinek nemes szivét festem országomnak.