Az árnyékomban

Reggelente ébredek,
Fény szűrődik be, de nem ér el,
Minden szögletben ott a csend,
Az árnyékok velem élnek, nem mennek el.
Veled élek, de nem akarok,
Az árnyékod sosem hagy el,
Minden lépés egy újabb harc,
Küzdök, de te mindig itt vagy.
Vannak napok, mikor elmerülök,
A gondolatok tengerében elveszve,
A magány falai körülölelnek,
Lépteim súlya egyre nehezedik.
De néha, amikor felnézek,
Egy emlék mosolya meglep,
Tudom, hogy nem vagyok egyedül,
A sötétség ellen harcolok, nem adom fel.
Tudom, hogy veled élek,
De a szívem még mindig dobog,
Az árnyék mindig velem marad,
De a fényért küzdeni fogok.