Letra
[Verse 1]
Az utcán járok, hideg szél fúj,
A gyerekek mosolya rég eltűnt, csak a bánat szorít.
Falak omlanak, álmok porladnak,
Szegénység harap, a jövőnk már marad.
Közmunkán robotolunk, reggel fél hat,
A nap felkel, de a remény néha csak álmokat lát.
Konyhában a krumpli, meg a leves víz,
De az éhség szava, nem hallgathat el, hisz.
[Refrén]
Mély szegénység, itt élünk, harcolunk,
Sötétben tapogatózunk, de nem adjuk fel,
A szívünkben tűz, ami sosem alszik ki,
Feltámadunk, mint a nap, hisz együtt vagyunk mi.
[Verse 2]
A sarkon áll egy öreg, a múltat meséli,
Hogy milyen szép volt, mikor mindenki remélt,
Ma már csak a múlt árnyai járnak,
A fiatalok elhúznak, a vágyak megfáradnak.
Kétkezi munka, ami nem ér annyit,
De a büszkeség ott van, az sosem homályosodik.
A szomszéd háza üres, de a szív tele van,
Szeretetben élünk, ez a mi harcunk, ez a mi dalunk.
[Refrén]
Mély szegénység, itt élünk, harcolunk,
Sötétben tapogatózunk, de nem adjuk fel,
A szívünkben tűz, ami sosem alszik ki,
Feltámadunk, mint a nap, hisz együtt vagyunk mi.
[Híd]
Bársonyos álmokban élünk, még ha nehéz is,
A jövőnk ragyog, és ezt senki se vitatja el.
Az út göröngyös, de a lélek felkészült,
Együtt lépünk, nem nézünk hátra, ez a mi utunk.
[Verse 3]
A gyerekek játszanak, de a szemükben fény,
A jövőt keresik, még ha a múlt nem az övék.
Oktatás hiánya, de van tudás a szívben,
A tudás a fegyver, amit sosem vehet el senki.
A közösség az erő, együtt harcolunk,
Minden egyes nap, új reményt hozunk.
Még ha nehéz is, az álmok élnek,
A szeretet az alap, ami mindent megér.
[Refrén]
Mély szegénység, itt élünk, harcolunk,
Sötétben tapogatózunk, de nem adjuk fel,
A szívünkben tűz, ami sosem alszik ki,
Feltámadunk, mint a nap, hisz együtt vagyunk mi.
[Záró]
A jövőnk színes, még ha most sötét,
A szeretet a kulcs, amit keresünk rég.
Bársonyos álmokban él a remény,
Mély szegénység, de mi nem feledjük el, hogy élünk még.