[intro] [verze1] Ott álltak mikor meghalt a nyár, ott akkor a nap is másként járt, A levelek, csendben hulltak le, és a földre borulva sírtak vele [verze2] Ruhájuk tarka szövet volt még, De az ég hirtelen sötétbe öltözék, Az első hűvös fuvallat ott suhant át, S a fák lombja gyászruhává vált. [chorus] a sok fuldokló lomb lehull, Mélység mossa múlt nyomát. az őszi szél már nem vadul lassan csorog a csend tovább. [verze3] A fények fakulva búcsúztak az égtől, fázós madaraknak üzentek délről, Ott álltak mind, és némán figyelték, Ahogy elcsendesült a nyár végképp. [verze4] Most már az őszé minden lélegzet, A föld selymes köddel rejteget De mégis ott, ahol a nyár pora pihen, Az Élet lüktet titokban, csendesen. [chorus] a sok fuldokló lomb lehull, Mélység mossa múlt nyomát. az őszi szél már nem vadul lassan csorog a csend tovább. [outro]