Mindennél jobban

Nem tudom, hányszor kell még elmondanom,
hogy mennyire szeretlek, mennyire fontos vagy nekem.
Lehet, hogy néha nehéz velem,
lehet, hogy nem mindig találom a megfelelő szavakat,
de hidd el, minden dobbanásomban ott vagy.

Annyi mindenen mentünk már keresztül,
volt, hogy nevettünk, volt, hogy sírtunk,
volt, hogy egymás kezét fogtuk,
és volt, hogy már azt sem tudtuk, merre vezet az utunk.
De egy dolgot soha nem tudtam megtanulni:
hogyan ne szeresselek.

Nem ígérem, hogy mindig könnyű lesz mellettem,
mert vannak félelmeim, vannak sebeim,
amiket talán te sem mindig értesz.
Néha csak arra vágyom, hogy átölelj,
hogy ne kelljen erősnek lennem,
hogy egyetlen pillanatra elhiggyem,
hogy bármi történik, nem veszítjük el egymást.

Amikor messze vagy, másképp telnek az órák,
a csend hangosabb, az éjszaka hosszabb.
És hiába próbálom elterelni a gondolataimat,
mindig visszatalálnak hozzád.
Mert te nem csak egy ember vagy az életemben,
te vagy az, akinek a hangját keresem a csendben,
akinek a mosolyát őrzöm a gondolataimban,
és akit akkor is hazavárok, amikor már alszik a világ.

Nem a tökéletes férfit szeretem benned,
hanem azt az embert, akit megismertem,
a jót és a nehezet, a mosolyodat és a csendjeidet.
Nem felejtettem el a szép pillanatokat,
és nem akarom, hogy a rosszak írják meg helyettünk a történetünket.

Ha egyszer elfáradnál,
csak nézz rám, és tudd, hogy itt vagyok.
Nem azért, mert nem félek,
hanem azért, mert nekem te ennyire fontos vagy.

Lehet, hogy az élet sokszor próbára tett minket,
lehet, hogy vannak még kimondatlan fájdalmak,
de ha megkérdeznék, mit kívánnék a legjobban,
nem pénzt, nem csodát, nem tökéletes életet kérnék.

Csak még sok közös reggelt,
még sok összebújós estét,
még egy csomó nevetést,
és azt, hogy egyszer majd visszanézzünk erre az egészre,
és azt mondjuk: megérte nem feladni.

Mert én nem csak a mai napra szeretlek.
Nem csak akkor, amikor minden szép és könnyű.
Hanem akkor is, amikor hiányzol,
amikor félek, amikor nem értelek,
és amikor a könnyeim mögött is csak egyetlen vágyam van:
hogy boldogok legyünk egymás mellett.

Ha nem is tudom mindig jól kimondani,
ha néha a félelmeim hangosabbak a szavaimnál,
egy dolgot soha ne kérdőjelezz meg:
a szívemben különleges helyed van.

Szeretlek, Zsolti.
És amikor elindulsz bárhová a világban,
van valaki, akinek a szíve mindig ugyanoda húz:
hozzád.
Mert nekem az otthon nem egy hely.
Hanem az az érzés, amikor a karjaidban vagyok.