zene

Apu! Te maradtál meg nekem,
Elfáradt életem kopott lépcsőjén.
Még mindig fáj hiányod, hisz láttam,
Semmit nem engedett szólni az élet.
A szavak most is itt vannak legbelül,
Apu! Nagyon hiányzol nekem... egyedül.

[Verse 2]
Nem engedted, hogy halljam az utolsó szívdobbanást,
Hogy a sóhajodba rakhassam a végső vallomást.
Útra indultál, mert hirtelen vittek el az égiek,
Tán büntetés volt a szótlan búcsú, már mit is mondhatnék...

[Chorus]
Ajándék volt életed, már tudom,
S a könnyeimmel hiába viaskodom...
Csak csendesen folynak az arcomon.
Mosolygós arcod a lelkem tükrében örökre megmarad,
Az évek száma most annyi, mit itt hagytál magadból.

[Verse 3]
Te már nem tudtad tovább álmodni az életed,
Apu! Ugye ez most mind énrám vár?
Szárnyalni a szelekkel, fent az égen,
Megfejteni a titkot, mi a hajnali fényben áll.

[Chorus]
Kereslek! Még mindig, annyi év után is, de nem érinthetlek.
Csak ez maradt, egy szótlan üzenet, mit a szívembe véstél.
Az a magányos szeretet... ahogy Te szerettél.

[Outr