AZ ÉJSZAKA-ÁRIA

Álmos már a Földünk, megfáradt a teste
Az éjszaka titkát, elhozza az este.
Lenyugszik a Nap és megáll horizonton,
Átfesti az eget sok-sok ezer ponton.

Éjjeli sötétség, terít bársonyleplet,
Csillagok feltűzik ragyogó gyöngyöket.
Égi magasságban az éjszaka sátra,
Hallgatom a csendet, csillagfényre várva.

Halk zene szól fentről, égi messzeségből,
Zene üzenete érkezik az égből.
Felazállnak sóhajok égi messzeségbe,
Sóhajban a vágyak az Úr közelébe.

Alszik már az élet, Föld alussza álmát,
Éber kicsi tücsök keresi a társát.
Dalolni szeretne, nincs, kinek zenéljen,
Állva elaluszik, éjszakai fényben.

Ébredezik hajnal, megjön a pirkadat,
Ezernyi apróság indul, mint áradat
Szomjaznak életek, nedűt keresgélnek,
Friss harmat vizéből inni szeretnének.

Felpezsdül az élet, fény mosollyal várja,
Reményt hoz naponta az egész világra
Új álmokat érlel, bíztat az életre,
Így válik könnyebbé nehéz napok terhe.