Text
[1. versszak]
Egy asztalnál ültünk, amikor kicsik voltunk,
nem volt sok mindenünk, mégis boldogok voltunk.
Együtt nevettünk, együtt sírtunk,
ha baj volt az életben, egymás mellett álltunk.
[Refrén]
Mert a család az, ami akkor is veled marad,
amikor mindenki más hátat fordít neked.
Lehetünk messze, lehetünk bárhol,
a vér szava hazahív a világ bármely tájáról.
[2. versszak]
Voltak nehéz napok, volt könny a szemünkben,
de mindig volt valaki, aki hitt bennünk.
Nem kell gazdagság, nem kell nagy vagyon,
csak legyen szeretet az otthon falain nagyon.
[Refrén]
Mert a család az, ami akkor is veled marad,
amikor mindenki más hátat fordít neked.
Ha egyszer el is választ minket az élet,
a szívünkben akkor is együtt maradunk, testvérek.
[Híd]
Ha egyszer majd ősz lesz a hajunk,
és visszanézünk a régi utakon,
nem az számít majd, mink volt, mit szereztünk,
hanem hogy egymás mellett mindig ott lehettünk.
[Utolsó refrén]
Mert a család az élet legnagyobb ajándéka,
amit nem vehet el tőlünk sem idő, sem távolság.
Amíg egymás kezét el nem engedjük,
bármi történjen, együtt végigmegyünk.