A Hajnali Vonat
v4
@Emese Kozma
A Hajnali Vonat
v4
@Emese Kozma
Text
[Verse 1]
A régi állomáson rozsdás óra jár,
Zsebemben egy levél, rajta félbehagyott nyár.
A peron kövén még őrzöm a nyomod,
De a hajnali vonat már nem hozzád robog.
[Pre-Chorus]
Minden el nem mondott szó
A mellkasomban visszhangzó folyó.
[Chorus]
Ha egyszer visszanézel, ne félj,
Ami összetört, még bennünk él.
Nem kell ígéret, nem kell jel,
Csak mondd ki halkan: nem engedlek el.
[Verse 2]
A város fölött lassan elalszik a fény,
Az ablakban egy kabát, mintha még ott lennél.
Két csésze az asztalon, az egyik érintetlen,
Évek óta ugyanazt a csendet nyelem.
[Pre-Chorus]
Minden el nem mondott szó
A mellkasomban visszhangzó folyó.
[Chorus]
Ha egyszer visszanézel, ne félj,
Ami összetört, még bennünk él.
Nem kell ígéret, nem kell jel,
Csak mondd ki halkan: nem engedlek el.
[Bridge]
Lehet, hogy messze sodor minket a szél,
Lehet, hogy a holnap már mást ígér.
De amíg dobban bennem ez a szív,
A neved hazafelé hív.
[Guitar Solo]
[Final Chorus]
Ha egyszer visszanézel, ne félj,
Ami összetört, még bennünk él.
Nem kell ígéret, nem kell jel,
Csak mondd ki halkan: nem engedlek el.
[Outro]
A régi állomáson felébred a nyár,
És a hajnali vonat talán ránk vár.
A régi állomáson rozsdás óra jár,
Zsebemben egy levél, rajta félbehagyott nyár.
A peron kövén még őrzöm a nyomod,
De a hajnali vonat már nem hozzád robog.
[Pre-Chorus]
Minden el nem mondott szó
A mellkasomban visszhangzó folyó.
[Chorus]
Ha egyszer visszanézel, ne félj,
Ami összetört, még bennünk él.
Nem kell ígéret, nem kell jel,
Csak mondd ki halkan: nem engedlek el.
[Verse 2]
A város fölött lassan elalszik a fény,
Az ablakban egy kabát, mintha még ott lennél.
Két csésze az asztalon, az egyik érintetlen,
Évek óta ugyanazt a csendet nyelem.
[Pre-Chorus]
Minden el nem mondott szó
A mellkasomban visszhangzó folyó.
[Chorus]
Ha egyszer visszanézel, ne félj,
Ami összetört, még bennünk él.
Nem kell ígéret, nem kell jel,
Csak mondd ki halkan: nem engedlek el.
[Bridge]
Lehet, hogy messze sodor minket a szél,
Lehet, hogy a holnap már mást ígér.
De amíg dobban bennem ez a szív,
A neved hazafelé hív.
[Guitar Solo]
[Final Chorus]
Ha egyszer visszanézel, ne félj,
Ami összetört, még bennünk él.
Nem kell ígéret, nem kell jel,
Csak mondd ki halkan: nem engedlek el.
[Outro]
A régi állomáson felébred a nyár,
És a hajnali vonat talán ránk vár.
Musikstyle
magyar rockballada, lassú-középtempós 6/8 lüktetés, tiszta zongorás és akusztikus gitáros versszakok, fokozatosan belépő basszus és tomok, széles torzított elektromos gitárok a refrénben, erőteljes élő dobok, melankolikus de felemelő hangulat, szenvedélyes férfi rockének, nagy dinamikai építkezés, organikus zenekari mix, rövid gitárszóló a bridge után
