[Verse 1] Sajnálom, hogy ott voltál a vasárnapi vitánkban Nem neked szólt az egész mégis rajtad maradt a nyom Sajnálom, ha megváltozott amit rólam gondoltál Mert te mindig könnyű voltál mint egy jó barát
[Pre-Chorus] Nem akartam, hogy fájjon Nem akartam, hogy marjon Bárhogy is fordult az este Te lettél a csendben a sebem
[Chorus] Bocsáss meg, kérlek Ne engedj el Bocsáss meg, kérlek Maradj még bent Bocsáss meg, kérlek Ne feledd el Amit kettőnk közt A vita sem vitt el
[Verse 2] Az asztalon ott maradt a kihűlt tea pohara A félbehagyott mondat is még ott ült az arcomon Én vittem eléd a rossz szót, te meg a hallgatásod És most minden lépésemben a tegnap koppan
[Pre-Chorus] Nem akartam, hogy fájjon Nem akartam, hogy marjon Bárhogy is fordult az este Te lettél a csendben a sebem
[Chorus] Bocsáss meg, kérlek Ne engedj el Bocsáss meg, kérlek Maradj még bent Bocsáss meg, kérlek Ne feledd el Amit kettőnk közt A vita sem vitt el
[Bridge] Ha egyszer újra nézel rám Nem lesz többé harcos szavam Csak egy nyitott, reszkető kéz Hogy tudd, én még őrzöm ezt
[Final Chorus] Bocsáss meg, kérlek Ne engedj el Bocsáss meg, kérlek Maradj még bent Bocsáss meg, kérlek Ne feledd el Amit kettőnk közt A vita sem vitt el
Musikstyle
Hungarian pop ballad with a slow 6/8 sway and tender piano arpeggios, brushed kick and soft sub under the verses; pre-chorus opens with rising strings and a breathy lift, chorus pulls wider with stacked harmonies and a held top note. Close-mic female vocal with intimate doubles, a few delayed echo tails on key words, and a simple glockenspiel sparkle between lines. Warm, glossy, emotional mix with plenty of space.