Ciri és Tori

1. versszak
Két rács mögött két szív dobog,
évek óta várják a holnapot.
Az egyik kék, szemében csend,
Ciri tudja, milyen a végtelen.
Három tél múlt el odabent,
minden nap csak reményt jelent.
Mégis hiszi, egyszer jön valaki,
aki azt mondja: "Most már hazamegyünk, kicsi."
Refrén
Mert minden kutyának jár egy otthon,
egy kéz, ami simogat minden nap.
Nem számít a múlt, sem a könnyek sora,
a szeretet mindent újraírhat.
Ciri és Tori, most már együtt mentek,
a menhely kapuja mögött marad minden seb.
Most már család vagytok, ez nem álom többé,
két árva szív végre hazaért.
2. versszak
Ott áll Tori, még szinte gyerek,
fikás orrával mindenkit szeret.
Fekete-fehér, bohóc tekintet,
még nem tudja, milyen az igazi élet.
Tíz hónap csak, előtte a világ,
minden nap egy új csoda vár.
Ciri majd megtanítja szépen,
hogy a szeretet örökké elkísér.
Refrén
Mert minden kutyának jár egy otthon,
egy kéz, ami simogat minden nap.
Nem számít a múlt, sem a könnyek sora,
a szeretet mindent újraírhat.
Ciri és Tori, most már együtt mentek,
a menhely kapuja mögött marad minden seb.
Most már család vagytok, ez nem álom többé,
két árva szív végre hazaért.
Levezetés
Nem hősök vagytok, csak szeretni tudtok,
de néha ennyi kell egy egész világnak.
Két póráz, négy tappancs, egy közös út,
és minden nap egy új kezdet.
Utolsó refrén
Ha egyszer elfárad az élet útja,
nézzetek egymás szemébe újra.
Mert ahol szeretet vár minden este,
ott a menhely már csak egy régi emlék lesz.
Ciri és Tori... most már itthon vagytok.
Örökre