KEGYETLEN LÁTOMÁS

Látom már a véget, álmom a rettenet,
Fagyos éjszakák és lángoló nappalok.
Mivé lettél te FÖLD, kit Isten teremtett,
Édenkert is voltál és lettél most halott.

Egykor halk zene szólt, és gyermek gőgicsélt,
Szerelmes suttogás dalát rég temették.
Kit forró ölelés emléke elkísért,
Gödörbe a testét éppen most vetették.

Madárdalt megöli ezernyi robbanás,
Sírdogál a fű, mert lánctalpak tapossák.
Öldöklés, előtte s utána kiáltás,
Hoz haláltusát vagy kegyetlen vigyorgást.

Ördögi táncokban halál a partnerük,
Hősök, vagy áldozat, ítél majd az Isten.
A békesség vágya erősödik bennünk,
Nyakkendős urakra várakozik minden.