A mi menedékünk

[Verse 1]
Harminchat év szállt el fejed felett,
de a szíved még ma is ugyanaz a sziget.
Bármilyen vihar rázta meg a házat,
te tartottad egyben a világunk falát.

Kézfejen a munka, szemében a fény,
minden apró gondot elbírtál csendben rég.
Büszke vagyok rád, ezt tudnod kell,
mert ritka az, aki így szeret és felel.

[Pre-Chorus]
Ha elfogy az erőm, te szólsz helyettem,
ha meginog a lépés, te állsz mellettem.
És amikor összecsuklik az ég,
a te ölelésed ad vissza mindent még.

[Chorus]
A mi menedékünk, te vagy az,
a mi menedékünk, mindig hazavársz.
Akárhová visz az út, te őrzöd a ház,
a mi menedékünk, te vagy az.

A mi menedékünk, te vagy az,
a mi menedékünk, benned van a nyár.
Ha szét is fúj a szél, a szíved nem száll el,
a mi menedékünk, te vagy az.

[Verse 2]
Van benned valami egyszerű erő,
mint a régi kertben a diófa törzse nő.
Nem kérsz cserébe soha semmit érte,
mégis minden napból ünnepet formáltál szépre.

Tudom, sokszor fáradt volt a vállad,
de a mosolyod mégis minket várt meg.
És ha néha elszorult benned a szó,
a tekintetedből is otthon lett a jó.

[Pre-Chorus]
Ha elfogy az erőm, te szólsz helyettem,
ha meginog a lépés, te állsz mellettem.
És amikor összecsuklik az ég,
a te ölelésed ad vissza mindent még.

[Chorus]
A mi menedékünk, te vagy az,
a mi menedékünk, mindig hazavársz.
Akárhová visz az út, te őrzöd a ház,
a mi menedékünk, te vagy az.

A mi menedékünk, te vagy az,
a mi menedékünk, benned van a nyár.
Ha szét is fúj a szél, a szíved nem száll el,
a mi menedékünk, te vagy az.

[Bridge]
Most mi állunk itt, és visszaadunk,
minden kimondatlan hálát, amit hordoztunk.
Legyen neked könnyű ez a sok tavasz,
mert amit adtál nekünk, az örökre marad.

[Final Chorus]
A mi menedékünk, te vagy az,
a mi menedékünk, mindig hazavársz.
Akárhová visz az út, te őrzöd a ház,
a mi menedékünk, te vagy az.

A mi menedékünk, te vagy az,
a mi menedékünk, benned van a nyár.
Ha szét is fúj a szél, a szíved nem száll el,
a mi menedékünk, te vagy az.