Text
Verse1
A léleknek nagy teher egy kapcsolat vége,
Ilyenkor az ember csak bámúl, lefelé a mélybe.
Nem tudja hogy holnaptól mit fog csinálni,
De egyben biztos .....csak őt fogja várni !
Verse 2
jövőbe nézve már nem lát se szépet se jót,
csak a lélekszigetéről lassan távozó hajót.
bal kéz még talán rá vissza is integet,
De a jobbal már keresi az új szigeteket
Verse3
És még a parton állva a végtelen tengerre néz,
Talán csak képzelet játszik, hogy vissza intett e kéz.
Ezért boldogságában mást nem is tehetett,
reménykedve gyorsan vissza integetett.
Verse4
Ilyenkor, őrlődik a belső és összeomlik világod
Ahogy omlik össze sajnos csak kívülről látod,
A szárazföld mi eddig oly végtelen és stabil volt
Mára instabil szétszórt és ingoványos
Verse 5
A köd leszállt, és szürke lett az égbolt,
pár könnycsepp, a parton megmaradt szétfolyt.
A hajó mely itt hagyott, lassan el haladt,
meglovagolva a végtelennek tűnő hullámokat.
Verse 6
Fel nem tudja elme fogni, hogy kerülhetett ide,
párját elcsábította, egy bűbájos ige
Beletörődve sorsába végül így vélekedett,
Tetteinél, valaki nagyobb igéretet tehetett.
Verse7
merre tart tova, újjával mutatja,
rég nem látszik már, távozó hajó tatja.
Arca a pásztázásba, teljesen bele fagy
lába elött a hullám csak felvert habokat hagy
Verse 8
A hullámokra írrták, már látni sem akarták,
Kérdéseire a VÁLASZt az árnyékok takarták.
Hogy éljen így tovább, mindig csak őt várja,
A legjobb az lenne ha szívét most bezárja !
És Ha majd eljön aki arra érdemes
Szívét kinyitja és újra szerelmes lesz
Musikstyle
Synth-pop, Electropop, Nostalgia, trance, depressive, Male Voice