Pandamaci

​
Lassan kél fel a nap a bambuszerdő felett,
Én még a másik oldalamra fordulok, ha lehet.
Nem sietünk ma sehova, ez a mi napunk,
Puha zöld fűben hemperegve elvagyunk.
Mi vagyunk a panda, egész nap vakarjuk a popónkat,
Elengedjük mára az összes komoly dolgunkat.
​
Panda, panda, panda,
Lusta kis pandamaci.
Panda, panda, panda,
Nem akar ma rohanni.
Panda, panda, panda,
Csak vakarja a popóját,
Panda, panda, panda,
Így éli a világát.
​
Néha rágunk egy kis ágat, ha megéhezünk,
De leginkább csak fekszünk, és nagyokat nézünk.
Golyóálló nyugalom, fekete-fehér folt,
Mintha a stressz a világon soha nem is volt.
Mert mi vagyunk a panda, egész nap vakarjuk a popónkat,
És a napfényben átalusszuk a délutánt.
​
Panda, panda, panda,
Lusta kis pandamaci.
Panda, panda, panda,
Nem akar ma rohanni.
Panda, panda, panda,
Csak vakarja a popóját,
Panda, panda, panda,
Így éli a világát.
​
Pandamaci... csak pihenünk...
Egész nap... vakarjuk a popónkat...
Panda, panda, panda...
Maci...