Léleksziget

Verse1

A léleknek teher egy kapcsolat vége,
az ember csak bambúl, lefele a mélybe.
Nem tudja holnap mit fog majd csinálni,
de az már tény, hogy őt és csakis őt fogja várni !

Verse2
A jövõbe nézve nem látja már a jót,
csak a lélekszigetéről kifutott hajót.
És talán a balkéz még őrá integetett,
a jobbal már keresi az új szigeteket.

Verse3
Miközben a parton a végtelen tengerre néz,
csak képzelete játszott,hogy intett a kéz.
ezek után, pedig mit is tehetett,
reménykedve, boldogan vissza integetett.

Verse4
Ilyen esetben, őrlődik belsõ összeomlik világod
És Ahogy omlik össze csak kívülről látod,
A szárazföld mi idáig stabilnak tűnt,
közben már a hajód, a távolba tűnt.

Verse5
A köd leszállt, szürke lett az égbolt,
egy pár könnycsepp, a parton szétfolyt.
A hajó kissé ring, de lassan tovább halad,
Ő meg csak vádolja, a nem létező hullámokat.

Verse6
Fel nem fogja, hogy kerülhetett ide,
párját elcsábította, valami bűbájos ige
Beletörődve sorsába így vélekedett,
nagyobb igéretnél, nagyobb igéretet.

Verse7
Hogy merre tart tova, még újjával mutatja,
de már nem is látszik, a távolban a hajó tatja.
Arcába a pásztázás, teljesen bele fagyott,
lába elött a hullám csak habokat hagyott.

Verse8
a hullámok takarták, már látni sem akarták,
Kérdésekre a VÁLASZt az árnyékok takarták.
Hogy éljen így tovább, mindig csak őt várja,
A legjobb az lesz ha szívét, másnak újra kitárja !