A sors mentője

Nem sejtettem, hogy egy nehéz napon,
A sors épp téged küld majd hozzám.
Félelmek között, csendes utakon,
Egy kedves tekintet vigyázott rám.

Te mentős voltál, csak a munkád végezted,
Mégis valami más kezdődött el.
Később rám írtál: „Mondd, hogy vagy most?”
És a szívem lassan válaszolt neked.
Refrén
Zoli, te lettél az álmom,
A fény a legsötétebb napokon.
Egy üzenettel kezdődött minden,
És szerelem lett belőle csendesen.
Ha fogod a kezem, nincs mitől félni már,
Mert melletted a szívem mindig hazatalál.
2. versszak
Beszélgettünk hosszú estéken át,
Nevettünk együtt annyi mindenen.
Találkozások, közös pillanatok,
És egyre több érzés a szívemben.
Nem kerestem a szerelmet akkor még,
Ő talált rám váratlanul.
Két ember útja összeért egy napon,
És azóta minden szebb lett valahogy.
Refrén
Zoli, te lettél az álmom,
A fény a legsötétebb napokon.
Egy üzenettel kezdődött minden,
És szerelem lett belőle csendesen.
Ha fogod a kezem, nincs mitől félni már,
Mert melletted a szívem mindig hazatalál.
Bridge
A sors furcsa utakon vezetett,
Egy betegség hozott közel hozzád.
Ami akkor fájdalomnak tűnt nekem,
Ma már a legszebb emlékké vált.
Utolsó refrén
Zoli, te vagy az én történetem,
A legszebb fejezet az életemben.
Két éve indult ez a csoda velünk,
És minden nappal jobban szeretünk.
Bármit hozzon még a jövő nekünk,
A szívem mindig a tiéd marad, szerelmem.