Liácskámnak

Mielőtt még a két kis szemed kinyílt volna rám, izgatottan vártuk, hogy végre itt legyél már. Számoltuk a napokat, lestük minden hírt, és a szívünkben neked már akkor is volt hely itt.
Aztán megérkeztél, és minden megváltozott, egy apró kis csoda lettél, aki fényt hozott. Azóta is figyellek, ahogy nősz napról napra, és hálás vagyok érte, hogy az életem része vagy.
Refrén
Lia, Lia, drága kislány, itt vagy végre már, mióta megszülettél, minden szebb lett talán. Első pillanattól a szívembe zártalak, és minden mosolyoddal új csodákat adtál.
Lia, Lia, ezt sose feledd el, a szeretetem érted soha nem fogy el. Bármekkorára nősz, bármerre visz az út, a keresztanyád mindig melletted lesz, bárhová is jutsz.
2. versszak
Milyen gyorsan elszaladt ez a sok-sok év, a pici babából már nagy lány lettél. Elsőáldozóként ott álltál a templomban, én pedig büszkén kísértelek be boldogan.
Könny csillogott a szememben, ahogy néztelek, abban a pillanatban még jobban megszerettelek. Mert láttam benned mindazt, amivé váltál, egy kedves, csodás lányt, akire büszke vagyok már.
Refrén
Lia, Lia, drága kislány, itt vagy végre már, mióta megszülettél, minden szebb lett talán. Első pillanattól a szívembe zártalak, és minden mosolyoddal új csodákat adtál.
Lia, Lia, ezt sose feledd el, a szeretetem érted soha nem fogy el. Bármekkorára nősz, bármerre visz az út, a keresztanyád mindig melletted lesz, bárhová is jutsz.
3. versszak
Emlékszem, főztem neked borsólevest szeretettel, de te csak mosolyogtál, és nem ettél belőle egyszer sem. Ott állt napokig, mégis jókedvvel néztem rá, mert minden apró emlékünk egy kincs igazán.
Nevetés, közös pillanatok, annyi szép emlék, ezek azok, amiket a szívem örökké őriz még. És bármit hozzon neked az élet holnap majd, egy biztos hely mindig lesz, ahol szeretet vár.
Befejezés
Ha majd egyszer felnősz, és messzire sodor az élet, remélem, érzed majd, amit most a szívem mesél. Hogy milyen fontos vagy nekem, mennyire szeretlek, és bármi történjen, mindig számíthatsz rám, Lia, ezt sose feledd el.