Az ötvenedik csésze tea.

.....Az ötvenedik csésze tea....

.."Mon âme est touchée"...

suttogja a múltunk,
mint régi könyvben sárguló levél.

Két évtizede más utakra hulltunk,
de néha még egy délután visszatér.

​A régi házban biztos este van már,

elfárad lassan minden földi zaj,
s a poros ablak mélyén, mint az emlék,
megül egy fénylő, hallgatag tavaly.

​Talán a kanna most is halkan moccan,

a régi, megfakult iratok alatt,
mikor a csönd még kettőnk között ott volt, s a múló idő egy percre megszakadt.

​A teafény még átdereng az éven,
megőrizve a halk mosolyodat,
s én látlak újra, félrebillent fejjel,
amint átöleled ezt a pillanatot.

​Ma ötven gyertya ég a csend kapujában...
de vannak fények, melyek nem fakulnak.

Van, amit az évek sem visznek innen,
mert a lelkünkhöz túl szelíden nyúltak.....

És ha egyszer majd újra asztal mellé
ültet bennünket egy késő délután....
biztos nem kérdezünk semmit egymástól ....
csak nézzük a fényt a csészék oldalán.

......Jay.....


A Mindenható éltessen sokáig, Hajni!