Törött Fénykép
v4
@Erik
Törött Fénykép
v4
@Erik
Text
[Verse 1]
Az asztalon egy törött kép,
fél arcod még rám nevet.
A csészében kihűlt a fény,
és bennem is minden remeg.
A kabátod ott lóg még,
mintha várna egy esti szóra.
Én meg csak ülök itt némán,
belefulladva a holnapba.
[Pre-Chorus]
Mondanám, hogy elmúlik,
de a szívem nem tanul.
Minden emlék visszahúz,
és a csend is körém fordul.
[Chorus]
Még fáj, hogy elmentél
(még fáj, még fáj)
Még fáj, hogy elmentél
a nevem nélkülem áll.
Még fáj, hogy elmentél
(itt maradtál)
Még fáj, hogy elmentél
és én nem tudlak elengedni már.
[Verse 2]
A kulcsod a tálban maradt,
mellette egy félbehagyott levél.
Nem írtad le, miért mentél,
csak a helyed lett egy üres tér.
A szomszéd házban nevetnek,
a kertben csöpög az eső.
Nekem meg minden apró zaj
a hiányod nevét betűzve nő.
[Pre-Chorus]
Mondanám, hogy elmúlik,
de a testem nem felejt.
Hiába szárad a könnyem,
belül még mindig te vagy a sejt.
[Chorus]
Még fáj, hogy elmentél
(még fáj, még fáj)
Még fáj, hogy elmentél
a nevem nélkülem áll.
Még fáj, hogy elmentél
(itt maradtál)
Még fáj, hogy elmentél
és én nem tudlak elengedni már.
[Bridge]
Ha egyszer visszanéznél,
látnád, mit hagytál itt.
Egy asztalon törött képet,
meg egy embert, aki még mindig hív.
Nem haragszom, csak üres vagyok,
mint egy szoba nyitott ajtóval.
És minden este ugyanazt a nevet
hordom haza magammal.
[Chorus]
Még fáj, hogy elmentél
(még fáj, még fáj)
Még fáj, hogy elmentél
a nevem nélküled áll.
Még fáj, hogy elmentél
(itt maradtál)
Még fáj, hogy elmentél
és én nem tudlak elengedni már.
Az asztalon egy törött kép,
fél arcod még rám nevet.
A csészében kihűlt a fény,
és bennem is minden remeg.
A kabátod ott lóg még,
mintha várna egy esti szóra.
Én meg csak ülök itt némán,
belefulladva a holnapba.
[Pre-Chorus]
Mondanám, hogy elmúlik,
de a szívem nem tanul.
Minden emlék visszahúz,
és a csend is körém fordul.
[Chorus]
Még fáj, hogy elmentél
(még fáj, még fáj)
Még fáj, hogy elmentél
a nevem nélkülem áll.
Még fáj, hogy elmentél
(itt maradtál)
Még fáj, hogy elmentél
és én nem tudlak elengedni már.
[Verse 2]
A kulcsod a tálban maradt,
mellette egy félbehagyott levél.
Nem írtad le, miért mentél,
csak a helyed lett egy üres tér.
A szomszéd házban nevetnek,
a kertben csöpög az eső.
Nekem meg minden apró zaj
a hiányod nevét betűzve nő.
[Pre-Chorus]
Mondanám, hogy elmúlik,
de a testem nem felejt.
Hiába szárad a könnyem,
belül még mindig te vagy a sejt.
[Chorus]
Még fáj, hogy elmentél
(még fáj, még fáj)
Még fáj, hogy elmentél
a nevem nélkülem áll.
Még fáj, hogy elmentél
(itt maradtál)
Még fáj, hogy elmentél
és én nem tudlak elengedni már.
[Bridge]
Ha egyszer visszanéznél,
látnád, mit hagytál itt.
Egy asztalon törött képet,
meg egy embert, aki még mindig hív.
Nem haragszom, csak üres vagyok,
mint egy szoba nyitott ajtóval.
És minden este ugyanazt a nevet
hordom haza magammal.
[Chorus]
Még fáj, hogy elmentél
(még fáj, még fáj)
Még fáj, hogy elmentél
a nevem nélküled áll.
Még fáj, hogy elmentél
(itt maradtál)
Még fáj, hogy elmentél
és én nem tudlak elengedni már.
Musikstyle
Hungarian sad pop ballad with slow 6/8 sway, soft piano ostinato and restrained acoustic guitar; verse stays intimate and sparse, pre-chorus lifts with string pad and breathy doubles, chorus opens into a sustained melody with stacked harmony on the hook word. Add reverse piano swells into the chorus, a delicate fingerpicked turnaround after verse two, and a final key-change feel without fully exploding. Close-mic lead vocal, dry and vulnerable in verses, wide emotional doubles on the chorus, warm but glossy mix.
