HAZASZERETET-MAGYAR VAGYOK

Honnan tudom, hogy magyar vagyok?
Mikor a szívem halkan zendül,
s a Himnusz szent szavára hajlok,
mint viharvert fa régi rendül.

Könny szökik szemembe némán,
nem parancsolja senki sem,
de ott zeng múltam minden árnya,
a fájdalom, a gyász, a csend,

Hol árva templom tornya csendül,
s búzát ringat az esti szél,
ott érzem: lelkem hazaindul,
ott él, ott él, csak ott él!

Nem a föld tesz magyarrá engem,
sem írott szó, sem régi vér,
hanem a dal, mi bennem éled,
ha harang szól, ha harang kél.

S ha messze tájon járva járnék,
hol idegen az ég, a rét,
a szívem akkor is hazaszállna,
mint eltévedt madár a fény felé.

Mert magyar az, ki sírni tud,
ha sorsa néma bút mutat,
de mégis újra fölkel érte,
s reményt ültet a rom fölé.

És míg e földön lépte jár,
a múltja benn` lobogva él -
úgy tudom, hogy magyar vagyok,
ahogy a szél a fával él.





Forrás: www.poet.hu / Haza versek