Gyönyörű bolondom

[Vers 1]
Fáradt vagyok, ahogy te is ebben a szürke zajban,
nem tagadom, a világ most a torkomban akad.
A csend, amit adsz, mint hurok a nyakamon szorul,
nem érdemlem, hogy ködben álljak, várva egy szavad.
[Pre-refrén]
Sok volt a baj, tudom, és a hülyeség is közös volt,
de ami bennünk égett, még nem lett hamu rég.
[Refrén]
Gyönyörű bolondom, ne játssz tovább az idővel,
a bizonytalanság lassan öl, mint méreg a vérben.
Ne hallgass, ha fáj, a tisztaság az egyetlen menedék,
egy hívás, egy szó — és minden visszatérhet még.
[Vers 2]
Emlékszel még arra a hétfőre, mikor öleltél?
Nem volt hazugság, éreztem minden rezdülésed.
Nem könyörgök már, csak az igazságot kérem,
kár lenne veszni hagyni azt, ami bennünk élt.
[Pre-refrén]
Az összefonódó éjszakák még itt élnek bennem,
két ember döntése kell — semmi más nem számít.
[Refrén]
Gyönyörű bolondom, ne játssz tovább az idővel,
a bizonytalanság lassan öl, mint méreg a vérben.
Ne hallgass, ha fáj, a tisztaság az egyetlen menedék,
egy hívás, egy szó — és minden visszatérhet még.
[Híd / Bridge]
Ha merni kell javítani, én készen állok harcolni,
de ha a szíved már másfelé húz, mondd ki végre.
Ne hagyj ebben a néma, bántó ürességben élni,
az igazság néha fáj — de legalább tiszta.
[Utolsó refrén – erősebb]
Gyönyörű bolondom, nézz szembe végre velünk,
vagy mondd ki bátran: vége van — és elengedlek.
Nincs szebb annál, mint szeretni és tisztán látni,
ne a csend válaszoljon… hanem te. KÉRLEK