Molnár Norbert

„Csend bennem” – Molnár Norbert

[Intro – halk, szinte suttogva]
Csend…
Néha hangosabb, mint bármi más…
Én ott nőttem fel.

[Verse 1]
Nem emlékszem mindenre tisztán
Csak érzések maradtak – hideg, és hiány
Mintha túl korán nyitottam volna szemem
És nem volt időm gyereknek lennem

Volt egy pillanat… ami bennem maradt
Nem kép, nem szó – csak egy belső hang
Azt mondta: „állj”… és én ott álltam
És valami végleg irányt váltott bennem

[Hook – lassú, mély]
Csend van bennem, de nem üres tér
Ott ég minden, amit túléltem rég
Nem kiabálok – mégis hallod talán
Hogy mennyi minden maradt némán

Csend van bennem, de tart, nem tör
A súly alatt is egyben őröl
Nem lettem az, amit láttam ott
Csak az, aki végül megmaradt

[Verse 2]
Feszültség volt… de nem csak körülöttem
Hanem bennem is, ahogy nőttem
Tanultam figyelni – apró rezdülést
Egy tekintetből érteni a feszülést

Nem biztonság volt… inkább készenlét
Mintha mindig jönne még valami lépés
És én csak álltam, belül feszesen
Hogy ha kell… ott legyek időben

[Hook]
Csend van bennem, de nem üres tér
Ott ég minden, amit túléltem rég
Nem kiabálok – mégis hallod talán
Hogy mennyi minden maradt némán

Csend van bennem, de tart, nem tör
A súly alatt is egyben őröl
Nem lettem az, amit láttam ott
Csak az, aki végül megmaradt

[Verse 3]
Voltak álmok… furcsán mélyek
Mintha nem csak rólam szólnának ezek
Éreztem mások súlyát néha
Mintha átszivárogna bennem a világ terhe

És nem féltem… csak figyeltem
Hogy mit kezdjek azzal, amit érzek
Nem harcolni akartam – csak megérteni
Hogy lehet valamit csendben megmenteni

[Bridge – törékenyebb hang]
Nem minden seb látszik kívül
Van, ami csak belül épül
És nem minden erő hangos
Van, ami attól erős… hogy halk marad most

[Verse 4]
Idővel megtanultam elengedni
Nem minden súlyt kell tovább vinni
Nem minden tekintet az én harcom
És nem minden kérdésre kell válaszom

De ami bennem van – az maradt
Egyfajta csendes, belső akarat
Hogy ha valami billen… és nincs, aki lép
Akkor ott legyek… és elég

[Final Hook – kiteljesedve]
Csend van bennem, de nem üres tér
Ott él minden, ami formált rég
Nem kiabálok – nem kell már
Aki érti… az így is megtalál

Csend van bennem, és ez vagyok én
Nem tökéletes – csak túl sok mindenen
Nem lettem az, amit vártak volna
Hanem az… aki megmaradt önmaga