A hazugság ura

[Intro]
[Gyors cimbalom-futam, pattogó ritmus, zakatolás érzet]

[Verse 1]
Regélek én nektek a hazugság uráról
A rendszergazdáról, a lufi fújójáról
Mindig késett szegény, ezer oka volt rá
A vonatot a meséiben vihar fújta félre már

Hol sín szakadt el, hol a váltó fagyott
Hol a bolygók álltak össze, pont akkor ragadt ott
Hol a szomszéd macskája felfalta a bérletét
Hol az ébresztője sírt, hogy “adj még öt percet, testvér”

[Chorus]
Ő a hazugság ura
Mosolyog, s húzza a füladót
Szava színes, mint a lufi
De pukkan, ha valaki szúrni fog
Ő a hazugság ura
Mesél és menekül a vég elől
Ha kérdezed, hogy “hol maradtál?”
Csak szaladnak a szavai, mint a kerék a sín előtt (hey!)

[Verse 2]
Mondta, egyszer ufók vitték el a bérletpénzt
Máskor azt, hogy reggel kiment, s eltévesztett égtájt, irányt, mindent
Hivatkozott balesetre, tartós áramszünetre
Meg, hogy hirtelen riasztották egy világmegmentésre

Hordta a sztorikat, mint rongyos kabátját
Kívülről csillogott, belül ette a hiányát
Míg egy nap a pénztáros csak ennyit mondott halkan:
“Jöhetsz időben is, tesó, nem kell mindig a balsors, a balhád”

[Chorus]
Ő a hazugság ura
Mosolyog, s húzza a füladót
Szava színes, mint a lufi
De pukkan, ha valaki szúrni fog
Ő a hazugság ura
Mesél és menekül a vég elől
Ha kérdezed, hogy “hol maradtál?”
Csak szaladnak a szavai, mint a kerék a sín előtt (oh yeah)

[Bridge]
Egy nap nem jött mese, csak egy fáradt sóhaj
“Lekéstem megint, mert féltem, mi lesz, ha pontosan szólok”
Az állomás csendben tartotta a tükröt elé
És először ért oda időben… magához végre

[Chorus]
Már nem a hazugság ura
Remegő hanggal mondta: “késtem, ez az én saram”
Szava egyszerű, mint a reggel
De könnyebb tőle a váll, a táska, a nap, a zaj
Volt a hazugság ura
Most csak egy ember, aki néha hibázik még
Ha kérdezed, hogy “hol maradtál?”
Nem szalad, csak vállat von, s azt mondja: “nézd, igyekeztem én”