Acélmágus

Rémisztő sikoly tépi szét a ködöt,
Égzengés ordít, villám szaggat rögöt.
A semmiből lép ki, árnyékból szőtt alak,
Csuklyája mélyén arany szemek izzanak.


Ő az Acélmágus – vér és tűz ura,
Félig ember lelke, félig démon atya.
Fémszörny hátán ül, mely lángot lehel,
Markában tűzgolyó, villámokkal felel.


Acélmágus! – pusztító és teremtő erő,
Acélmágus! – nincs előle menekülő.
Acélmágus! – szándéka örök titok,
Hajolj meg, vagy elnyelnek a lángok!


Bolygók hamvadnak egyetlen szavára,
Majd új világ születik sötét akaratára.
A nép térdre hull, mikor közeleg,
Rettegve várják: ítél vagy felemel.


Egy lány meglátta az arcát egykoron,
Fekete haja ősz lett egy hajnalon.
Szeme kihunyt, már nem látott mást,
Csak azt a végtelen, örök lidércnyomást.


Ha hallod a hangját, mely az eget szaggatja,
Ha villámok táncolnak lángoló acélmarkába,
Fuss vagy rejtőzz, ne kérdezz, ne várj,
Nem tudhatod, hogy rád most milyen sors vár.

Acélmágus! – pusztító és teremtő erő,
Acélmágus! – nincs előle menekülő.
Acélmágus! – szándéka örök titok,
Hajolj meg, vagy elnyelnek a lángok!