Férjemnek

Egy üzenet villogott a képernyőn,
Te írtál rám, és valami elkezdődött.
A Mekinél találkoztunk újra meg újra,
Te nevettettél, és elindultam az útra.
Nem tudtam még, hová vezet a történet —
Csak azt, hogy melletted a világ könnyebb.

Szerelmem, te vagy a mosoly a nehéz napokban,
Türelmes szíved tart, ha minden szétesik.
Gondoskodó kezed mindent helyrehoz,
A sötétben is fényt gyújtasz valahol.

Barátokkal nyaraltunk, nevettünk szabadon,
Majd kettesben indultunk egy közös nyaraláson.
Azt mondtad, forduljak el, nézzek a távolba –
Visszafordultam, s ott térdeltél mosolyogva.
Gyűrű ragyogott a kezedben, mint ígéret,
S örömkönnyek közt tudtam: ez már a mi életünk.

Szerelmem, te vagy a mosoly a nehéz napokban,
Türelmes szíved tart, ha minden szétesik.
Gondoskodó kezed mindent helyrehoz,
A sötétben is fényt gyújtasz valahol.

Októberben két szív dobbant egy testben,
Novemberben megtudtuk: kisfiú pihen.
Te voltál a fény az alagút végén, ragyogtál,
Büszke vagyok rád, a nehézben is mellettünk álltál.
Július ötödike, hajnali egy perc híján kettő –
A kisfiúnk megszületett, a rég várt csoda eljött.

Szerelmem, te vagy a mosoly a nehéz napokban,
Türelmes szíved tart, ha minden szétesik.
Gondoskodó kezed mindent helyrehoz,
A sötétben is fényt gyújtasz valahol.

Nélküled nem bírtam volna, s te tudod jól,
Küzdünk tovább mindhármunkért, az álmainkért.
Köszönöm szerelmem, hogy az életünk része vagy.