Az óta már

A múltamat kicsit felidézem.
Bárhogy volt is, hej, de nagyon régen.
Fiatal volt akkor még a szívem.
Nem rabolták azt még csak kevesen.

Azóta már más világban élek.
Elrohantak már azok az évek.
Más a világ, mások a szokások.
Rámenősebbek lettek a lányok.

A szívemet ők nagyon tiporják.
Néha - néha meg is szomorítják.
Nem mindig oly felhőtlen az élet.
Ők adják a jót és a szépet.

Nem lenne a világ sem Nélkülük.
Gyönyörű, szép az életünk velük.
Ők gyógyítják rajtunk be a sebet.
Nélkülük már élni nem is lehet.

Begyógyítják rajtunk a mély sebet.
Lányok nélkül élni nem is lehet. Élni nem is lehet.


Azóta már más világban élek.
Elrohantak már azok az évek.
Más a világ, mások a szokások.
Rámenősebbek lettek a lányok.

A szívemet ők nagyon tiporják.
Néha - néha meg is szomorítják.
Nem mindig oly felhőtlen az élet.
Ők adják a jót és a szépet.

Nem lenne a világ sem Nélkülük.
Gyönyörű, szép az életünk velük.
Ők gyógyítják rajtunk be a sebet.
Nélkülük már élni nem is lehet.

Begyógyítják rajtunk a mély sebet.
Lányok nélkül élni nem is lehet. Élni nem is lehet.