Anya

Tudod anya, amikor angyal voltam fentről néztelek. Már akkor nagyon szép voltál és én nagyon szerettelek. Sokat gondoltam rád. Rád, mert tudom, hogy téged választva bizony nehéz lesz az élet, a tiéd. Nem tudtam megígérni, hogy mindig jó leszek, csak azt, hogy mindig szeretlek. Nem tudtam megígérni, hogy mindig szép leszek, de téged a legszebbnek látlak majd. Nem tudtam megígérni, hogy hosszú lesz az út, de azt igen, hogy a legszebb. Tudod anya, amikor angyal voltam és fentről néztelek, tudtam, hogy melléd kell megszülessek. A te hajad illata kellett nekem. Az illat, a mosoly, az est csendjébe besurranó esti ének dallama, ezt akartam és megkaptalak. Angyalból gyermekké lettem, mert úgy akartuk. Te és én. A szíved a szívem lett, és minden dobbanása érted él. Te anyává lettél, és én most is szépnek látlak. Szépnek akkor is, ha néha rossz vagyok, ha vágyaim vannak, teljesíthetetlenek. De a legfontosabbat megkaptam. Életet. Veled. Melletted. Köszönöm.