Magyar embernek a szíve olyan, mint a rózsa. Örömében, bánatában ő mindig dalolna. Ha meghallja a cigány zenét, ajkán ül a nóta. Táncra perdül keze, lába, ha a prímás húzza.
Nem élhet a magyar ember muzsikaszó nélkül. Benne van a génjeiben ott neki legbelül. Én is kaptam örököltem nemzedékeken át. Szeretem a muzsikaszót, a hegedű szavát.
Édesanyám, kedves apám ti hagytátok reám. Mulatós lett az én szívem, életkedvem vidám. Bánatosan nem élek én, ajkamon a nóta. Öreg cigány ne múljon el a jókedvem soha. Ne múljon el a jókedvem soha.
Nem élhet a magyar ember muzsikaszó nélkül. Benne van a génjeiben ott neki legbelül. Én is kaptam örököltem nemzedékeken át. Szeretem a muzsikaszót, a hegedű szavát.
Édesanyám, kedves apám ti hagytátok reám. Mulatós lett az én szívem, életkedvem vidám. Bánatosan nem élek én, ajkamon a nóta. Öreg cigány ne múljon el a jókedvem soha.
Bánatosan nem élhetek ajkamon a nóta. Öreg cigány ne múljon el a jókedvem soha. Ne múljon el a jókedvem soha.