Álmaink

Álmaink, mint a tél.
Reszketünk magány jegén.
Csend a zár, szó nem talál,
időnk fogytán, az óra jár.

Könny pereg mosoly helyén.
Hamis gyöngy, alig remény,
Hiszen a fal már lassan áll.
Bennünk épül, mégis körbe zár.

Álmaink, mint a tél.
Az örökké csak eddig ér.
A szó kevés, beszélni kár,
csak megsebez , ha mégis talál.

Elveszett minden varázs
Nem maradt csak a hallgatás
Elszakadt már minden szál
Nem köt semmi, még az sem, hogyha fáj

Hányszor kell csalódnunk még?
Hányszor adjunk mindent a semmiért.

Hányszor kell hazudnunk még?
Hányszor mondjuk, nem fáj ha véget ér.