Régi házak

Régi szél fúj, új házak között;
Régi eső esik, új várak fölött.
Régi ember millió emlék,
Új ember...új eszmék

Régi szikra, lángra kapott
Régi eszmék, ismét vallott
Új ember, új emlék
Új idő, új lepkék

Szívemben szálló, milliónyi lepkék
Bárcsak álmomból újra fel nem kelnék
Lelkemben szikrázó parázsnyi lángok
Adjatok fényt, tovább nem látok

Elmémben keringő, kósza gondolat
Rejtély volt eddig, mit, hogyan mondogat
Testemen játszó, gyengéd izgalom
Veled játszana, csak már nem számolom

Számolnám a napokat, mikor látlak újra
Mikor találkozik hirtelen, tekintetünk útja
Élvezném az illatod, ahogy lassan átjár
Minden apró gondolatot lassan feltár

Kóstolnám az ajkaid, milyen édesek
Mikor már nincsenek már e kételyek
Elvesznék szemedben, lassan mélyen
Egy olyan helyen, mit eddig meg nem éltem

Gyengéden, de erősen tépve
Szakadék tart, átmásznék érte
Édesen, de élesen fájna
Kést dobtam, magam felé szállva

Van az a kép, mit látni nem lehet
Van az az íz, mit senki más nem ehet
Van az a szív, mit ő ellopott
Van a vers, mi szép, de elkopott