Valentinra

Emlékszem, amikor először rám nevettél,
Abban a pillanatban már tudtam, több leszel.
Nem tündérmesét ígértem, csak őszinte szót,
Hogy melletted állok, és megadok minden jót.


Anika, te vagy az otthonom,
Benned találtam meg a nyugalmam.
Ha elfáradnék az élet útján,
Te vagy az, aki mindig hazavár.


Tizenkilencben kimondtuk az igent,
Két külön út ott lett egy irány, egy rend.
Ákos és Anika — már nem csak két név,
Hanem egy közös élet, egy közös szívverés.

Huszonhármat írunk, megszületett Luca,
Az örömhírtől zengett az utca.
Boldogságunk és imánk a lelkünkig kiált,
S csendben lassan hármunkból egy család vált.

Anika, te vagy az otthonom,
Benned találtam meg a nyugalmam.
Ha elfáradnék az élet útján,
Te vagy az, aki mindig hazavár.


Amikor jönnek nehéz napok még,
Én fogom a kezed, és nem engedem el.
Nem ígérek tökéletességet,
Csak azt, hogy mindig veled lépek és szeretlek.


Anika, te vagy az életem,
A döntésem minden reggelen.
És ha újra kezdhetném az egészet,
Ugyanúgy téged választanálak — ezerszer is, végtelen.


Valentin-nap csak egy dátum talán,
De amit érzek, az minden napon ránk talál.
Ákos szíve mindig hazatalál,
Mert te vagy az otthonom… Ti vagytok az otthonom... Mi vagyunk az otthon.