Az utunk

Verze 1)
Kettőezer tizenöt október, egy DHL sorban
Találkoztunk, és éreztem, hogy más a világ ma
Viki mosolya, én elfelejtettem a gondokat
És az élet elkezdett minket halkan szőni össze
(Refrén)
Te és én, az utunk összefonódott
Zsófia kacaja, Dominik nevetése hozott
Egy ház, egy otthon, egy közös álom
S most már négyen, együtt, bármi jöhet még ránk
(Verze 2)
Kettőezer tizenhét tavaszán Zsófia született
Apró kezek, nagy szívek, új remény ébredett
Kettőezer tizennyolc nyarán mondtuk ki, hogy örökre
És azóta minden nap egy kicsit több lett, amit szerettünk
(Refrén)
Te és én, az utunk összefonódott
Zsófia kacaja, Dominik nevetése hozott
Egy ház, egy otthon, egy közös álom
S most már négyen, együtt, bármi jöhet még ránk
(Híd)
Kettőezer huszonkettő Barbara is megérkezett
Szívünk új otthonra talált, szeretetben nevelgett
Nehéz idők jönnek, de együtt bármivel szembe
Mert amit építettünk, az örök, s nem lesz vége
(Refrén – lassan, érzelmesen)
Te és én, az utunk összefonódott
Zsófia kacaja, Dominik nevetése hozott
Egy ház, egy otthon, egy közös álom
Most már négyen, együtt, szeretetből áll minden falom
(Outro – suttogva)
Az utunk, a mi történetünk
Szeretetünk minden nap újra kezdődött…