Text
[Intro – spoken, füstös klubhangon]
Barátom… húzd meg a nyakkendőt, lazítsd meg a lelket.
Ma este jön az a figura… aki egyszerre áldás meg átok.
(csettintés) Egy, két—
[Verse 1]
Biatorbágy felől gurul a kabrió, csillan a króm,
a csípője Elvis, a zakója rockabilly-nyom.
Macsó-csocsó a pultnál, a tekintet: „na mi van?”,
óra a csuklón, ketyeg, mintha ő lenne a városban az időuram.
„Kérek egy esspresso machiato”-t, így mondja, rosszul, szándékosan,
szabadszájú, és röhög hozzá: „én így szeretem, na, pontosan!”
[Pre-Chorus]
Hedonista dallam a zsebében, gátlástalan refrén a szívén,
őrült jampec, aki a határt nem látja, csak a fényt a sínjén.
Perverz… de inkább úgy: csavaros, túl sok a kacsintás—
és minden mondata egy kockázat, egy dobás, egy ráadás.
[Chorus]
„Na kia hülye?” — kiáltja, és tapsol a csend,
a zongora felnevet, a bőgő meg csak bólint: „rendben.”
„Mi lesz most velem?” — kérdi, de már táncol a baj,
mert ő az életművész, aki mindig kicsúszik… és visszaharap a zaj.
[Verse 2]
Van neki egy kutatószoba, ahol a titkok állnak sorban,
régi jegyzet, félmosoly, meg egy térkép: „merre van a holnap?”
Szeles kapitány — úgy hívják, mert fújja a sztorit nagyvonalon,
vitorla helyett kabrió-tető, de a meséje mindig hatalmas hajón.
Barátom, ő olyan, mint a szaxofon: karcos és forró,
ha belép, a levegő is swingel, és minden „tilos” szó… csábító.
[Pre-Chorus 2]
Férfimunka neki az élet: vállalni, vinni, nevetni a kárán,
de közben a szíve alatt ott a rezdülés — egy árnyék a cigarettafüst árán.
És ha túl nagy a zaj, ő még hangosabb: „én vagyok a törvény!”
Aztán csendben odasúgja: „…csak ne kérdezd, mi volt tegnap örvény.”
[Chorus]
„Na kia hülye?” — kiáltja, és tapsol a csend,
a dob se vitatkozik, csak húzza: „pam—pa-dam—rend.”
„Mi lesz most velem?” — kérdi, és félmosoly a válasz,
mert ő az életművész, aki a bajt is zsebre vágja, mint aprót a zárás.
[Bridge – lassabb, „late-night confession”]
Egyszer betévedt egy pap elé, csupa füst meg neonfény,
a pap csak néz: „fiam… mi ez a kabrió-szenvedély?”
Szenteltvíz a homlokon — csöppen, mint egy hamis hang,
ő meg felnevet: „Atyám, nekem a bűn is ritmus, és a ritmus… rang.”
Aztán halkan, magának: „Mi lesz most velem?” — és elkomorul,
de már jön is a swing-válasz, mert a lelke sose nyugszik, csak kóborol.
[Verse 3 – belép egy figura, humoros]
Az ajtóban megjelenik Lütyő felügyelő, csizmán por, szemén gyanú,
„Na ide figyelj, kapitány… itt minden trükknek ára van, fiú.”
Ő meg vigyorog: „Felügyelő úr, ez csak orális—”
„…orális improvizáció, értse: szóbeli, vokális!”
Lütyő morog: „Lesz jutalom?” — és csörren a bilincs, mint shaker,
a bandából a bőgős odaszúr: „Neki? Jutalom? Az… egy másik tétel!”
[Chorus ]
„Mi lesz most velem?” — kérdi, de már röhög a sors,
mert ő gátlástalan életművész, aki a bajt is swingre fogja, nem morzs.
„Lesz jutalom?” — hát persze, ha a refrén betalál:
egy korty „esspresso machiato”, egy csillanó óra, és egy kabrió-nyár.