Rólad

Minden szavad ismerem már,
mégis úgy hallgatok, mint aki fél.
Nevetsz, és én hátrébb lépek,
mintha nem lennék elég közel még.
A szemed máshová néz néha,
oda, ahová én sosem férek be.
És én mosolygok, mintha nem fájna,
pedig belül már rég szétesett.
Tudom a választ előre,
mielőtt a kérdés megszületne.
Ezért marad bennem minden szó,
mint egy kimondatlan ígéret.
Szeretlek csendben, hangtalan,
ahol nem hallja senki más.
Inkább vagyok senki neked,
mint egy rossz válasz után hiány.
Nem mondom el, mert tudom jól,
mit mondanál, ha kérdezném.
Ez a szerelem az enyém marad,
mert túl kevés vagyok én.
Néha majdnem elhiszem,
hogy észrevennél, ha mernék.
De aztán megszólalsz valakiről,
és bennem minden összetörik rég.
Ott állok egy lépéssel hátrébb,
ahol nem zavarok senkit.
Inkább élek ebben a fájdalomban,
mint egy igazságban, ami eltaszít.
Nem vagyok az, akit keresel,
ezt már rég megértettem.
De a szív nem tanul logikát,
csak ver tovább csendesen.
Szeretlek csendben, hangtalan,
ahol nem hallja senki más.
Inkább vagyok senki neked,
mint egy rossz válasz után hiány.
Nem mondom el, mert tudom jól,
mit mondanál, ha kérdezném.
Ez a szerelem az enyém marad,
mert túl kevés vagyok én.
Ha egyszer eltűnnék hirtelen,
nem kérdeznéd, miért fáj.
És én ezt előre tudom,
mégis maradok, amíg lehet még talán.
Nem hős vagyok, csak gyáva,
vagy talán túl őszinte.
Mert van, amit nem mondunk ki,
hogy megmaradjon egy kicsit.
Szeretlek csendben, hangtalan,
ez az egyetlen, ami maradt.
Nem kérek semmit, csak hadd legyek
egy néma gondolat alatt.
Nem mondom el, mert tudom jól,
mit mondanál, ha kérdezném.
Ez a szerelem sosem volt kettőnké,
csak az enyém.