Száll a füst

Hideg utcák, neonfény, füst a tüdőmben
Nem kérdezek semmit, csak élek ösztönből
Bennem tűz ég, miközben minden fagyott
A múlt mögöttem ordít, de már nem hallom

Kés a szavakban, igazság a szememben
Minden haver eltűnt, mikor pénz lett a zsebemben
Nem volt semmim, csak zaj a fejben
Most a basszus beszél helyettem, mélyen

Lépcsők véresek, felfelé mászok
Mögöttem égnek el régi álmok
Nem kérek trónt, se koronát
Ha leesek is, állva halok, ez a világ

Szétcsúszott város, szétcsúszott lélek
Minden mosoly mögött ott a vétek
Nem vagyok szent, nem is akarok lenni
Csak túlélni ma, holnap meg menni

Szirénák sírnak, mint régi spanok
Akik eltűntek, mikor jöttek a bajok
Hiba vagyok a rendszerben, de nézd meg jól
A hibákból lesz legenda, nem szobor, nem szó

Neon kialszik, de bennem marad
Ha elfogy a hangom, a csendem harap
Ez nem mese, nem álom, nem show
Ez az utca beszél — én csak a szó.