Móni meg a vej

[Verse 1]
Móni a konyhában főzi a lecsót
Vej meg a nappaliban nyomkodja a telót
Koppan a lépcsőn száz nehéz bakancs
Szól a kapucsengő
(levegő is megfagy)

Ajtó kitárul
Fekete ruhák
Sisak
Mellény
Villogó csattogás
Móni csak annyit bír kinyögni halkan:
„Jaj
Gyerekek
Ez most biztos tévedés
Talán?”

[Chorus]
Elvitte a vejét a TEK
Móni csak áll
Hogy most ez meg mi lett
Szomszéd az ablakból kommentet gyárt
„Mondtam én
Túl hangos volt a tv már”

Elvitte a vejét a TEK
Móni a kötényét törli
Remeg
De a lábos a gázon még sercegve szól
Az élet megy tovább
Akárhogy is csúfol

[Verse 2]
Széken a papucs
A kulcs az asztalon
Fél pár zokni a szoba közepén hagyom
Táskáját szétdobva
Úgy vitte két kar
Mint egy későn fizető
Balga vándor

Móni a folyosón utána kiált
„Legalább a kabátod vidd el
Fiam már!”
Egy TEK-es visszanéz
Szemében fáradt fény
„Asszonyom
Nyugi
Hazajön még”

[Chorus]
Elvitte a vejét a TEK
Móni a szívét a szájában lelt
Szomszéd a lépcsőn már sztorit mesél
„Én tudtam
Ebben a fiúban több a vér”

Elvitte a vejét a TEK
Fő a lecsó
De üres a szék
Móni csak kavargat
Néha felnevet
„Legalább most végre megeszi a menzát helyettem”