Kakas

szerej belém hangot, hogy megtudjam mondani
nyaraknak vannak hajamra hullva tollai
egyszerűt kérek, tegyél belém szemeket
hadd lássam szikrázik e még a ködös önkívület
az vezet, nem bánom, ha marad a távol
nagyon-nagyon távol önmagától
csókirány, kezedre égnek úgyis az évek
hát csókolj addig amíg el nem égnek
visszaváltható, ha meguntad ezt az utcát
zárjegyet ragaszt, végül kilapítják
nem mese, olyan igaz történeten alapuló mise,
mint a semmi sem 
aránytévesztés, pedig a kezdők szerencséje
minden születés, de lehet, kár  beléje kenyér és tűz, korbács és láncok
éjfélig tartanak a közösülő táncok
rakatra rak, rázza magát, élvezi, hogy lázad
az álom száll alája, hogy testét kitáblázza
tudom én is, nem tudom te tudod-e
kinek vagy te és kinek vagyon én érdeke
érdes nyelvek perelnek kassuki füleket
szeretik a máglyán elomló szüzeket
de ha megfejted a rejtvényt, okos feladványt
kukorékolsz, mint amikor más kezére adnál