Szerelem vagy mégse

Ha kérdez az ész, és felel a szív,
állj meg egy pillanatra, ne siess így.
Nem minden hang igaz, mi hangosan szól,
van, ami csendben, mélyen válaszol.

Örülök nektek – az útnak, a fénynek,
a beszélgetések hajnali mélyének.
Csak jót kívánok, békét, derűt,
oly boldogságot, mi belül gyökeret üt.

Ha Philipp felé lépsz gondolatban,
kérdezd meg magadtól halkan, nyugodtan:
erősödöm tőle, vagy fogy a fény?
Közelebb visz-e ahhoz, ki vagyok én?

Jehova hangja nem sürget soha,
nem lök, nem ránt – inkább vezet oda,
hol ész és szív egy célért dolgozik,
s az igaz öröm lassan bontakozik.

Figyeld a jeleket – nem csak kívül,
a békét, mely benned megül.
Ami jó, az tiszta, nem fél a fénytől,
nem menekül az őszinte kérdéstől.

Légy igaz magadhoz, minden helyzetben,
a tükör előtt és az emberekben.
Mert ha önmagadhoz hű maradsz,
szíved vezet, és hozzád hü maradsz.

S ha útközben kétely, vagy csend kísér,
tudd: nem baj az, ha várni kell még.
Az, ami igaz, kibír időt,
s a türelem végül boldogságot szőt.