Szülőfalum

Harang szól egy kis faluban, ahol megszülettem. Édesanyám szép kis háza, haza hív, vár engem. Árva szívem, messze hontól kis falumba vágyik. Anyám hangja ölelése, nekem úgy hiányzik.

Gyermekkori ifjú évek, mélyen bennem élnek. Sorsomnak a hozadéka, a múltamról regélnek.
Testem, lelkem elkóborol, álmodozom éjjel. Eszembe jut szülőfalum, álmom foszlik széjjel.

Számomra csak egy út vezet, ezen a világon. Hol fészket raktak az eleim, ott van a családom.
Kisírt szemmel a múltamban mélyen elderengek. Felidézve eszembe jut a gyermekkori évek.

Édes hazám, szülőfalum veled szép az élet. Bevésődtél a szívembe, örökre már régen.
Bármerre is sodor a sors, mindig haza vágyom. Nincs szebb nálad a földrészen, a kerek világon. A kerek világon.


Gyermekkori ifjú évek, mélyen bennem élnek. Sorsomnak a hozadéka, a múltamról regélnek.
Testem, lelkem elkóborol, álmodozom éjjel. Eszembe jut szülőfalum, álmom foszlik széjjel.

Számomra csak egy út vezet, ezen a világon. Hol fészket raktak az eleim, ott van a családom.
Kisírt szemmel a múltamban mélyen elderengek. Felidézve eszembe jut a gyermekkori évek.

Édes hazám, szülőfalum veled szép az élet. Bevésődtél a szívembe, örökre már régen.
Bármerre is sodor a sors, mindig haza vágyom. Nincs szebb nálad a földrészen, a kerek világon.

Bármerre is sodor a sors, mindig haza vágyom. Nincs szebb nálad a földrészen, a kerek világon. A kerek világon.