Text
Pista reggel felkelt, nyújtózott nagyot,
Hátizsák, kulacs, s már indulhatott.
Az erdő hívta, madárdal zenélt,
A fák alatt minden gond elszállt, mint a szél.
Lábán bakancs, kezében bot,
Mókus köszönt rá: „Szevasz, haver, ott!”
Leült egy rönkre, szalonnát sütött,
A természet csendje szívébe költözök
Naplemente jött, az ég lángra gyúlt,
Pista csak nevetett, szíve újra dúlt.
„Itt vagyok otthon, nem kell más nekem,
Csak az erdő, a csend, s a jó kis pihenés nekem.