Text
Fellázadni magam ellen
Fellázadnék magam ellen,
hogy miért nem és, hogy miért,
mert álmokat hordozok,
mélyen magamba zárva,
és nem adnám fel senkiért.
Talán egy kéz kellene csak,
simogató, bátor, erős kéz,
egy mosoly, miben fény ragyog,
ami bánt, az égjen erővel,
és izzó parazsán majd mezítláb táncolok.
Mit mondjak magamnak,
hogy enged el a múltad?
De hogy? Hisz olyan erővel
kapaszkodik belém,
ha elengedném félek darabjaira hullna.
Úgy esne szét, mint homokvár,
hullámok erejétől tépve,
ahogy a visszahúzódó tenger
vinné magával, és temetné,
a jövőmmel együtt a mélybe.
Milyen láng gyúlhat még hamuból?
Miben alig pislákol parázs.
Hisz az éjszaka is hosszabb,
és a fekete köntöse alatt,
megszűnik a ragyogás.