Évszakok

Évszakok


Színekben éled az élet,
rozsdaszínű őszt követi a tél,
fázom, lelkem fest egy álom képet,
hófehér ruhában a hegy tetején.

Csak angyal lehet, mi a hegy tetején,
fehér ruhába csendesen pihen,
és nézi, ahogy a völgyre teríti,
a lángoló tavasz az ébredő fényeket.

Tél után tavasz vagy, színes a lelkembe,
vigyázd az embert, ki szól csendben,
hallgasd a rügyező fák neszét,
a természet az emberrel újra él.

Madarak búgnak, a még kopasz ágakon,
bennük szerelmes vér zubog,
kizöldült mezők apró fűszálain,
az ébredő Nap fénye felragyog.

Éled a táj, zöld lesz a fű a réten,
eső-napos égen a kékben,
virágot bontanak a kertek,
mosollyal örülj a percnek.

….és tiéd az a perc, az a nap,
mert új élettel tölti meg szíved,
hegyek, mezők, színes ruhát öltenek,
ahogy pajkos lepkék röptét figyeled.

Tavaszt átugorva hét ágon jön a nyár,
hét ágra süt a Nap, és hét táncod járd,
tervez utakat pirosat, sárgát, kéket,
ne állj meg, akard az igazát a szépnek.

Lásd meg a tavak hűsítő kékjét,
érett mosolyát a piros gyümölcsnek,
terítsd magadra sárguló kalászok selymét,
mikor a nyári éjszakák szerelmet ígérnek.

El telt egy év, újra ősz lett,
átfutottuk kontinensük négy évszakát,
a minden, ami itt a fehér lapon történt,
valóság, vagy álom volt csupán.

Ha álom volt, hát álmodni jó,
szavakba gyúrtuk az évszakok dalát,
ékes rímekkel díszítve a négy évszakot,
meghallva a természet biztató szavát.