Te vagy az otthonom

„Te vagy az otthonom”

(Verze 1)
Annyi év, annyi harc, mégis kéz a kézben állunk,
A viharokból egymás fényébe találtunk.
Emlékszel, mikor úgy tűnt, minden széthullik majd?
De a szívünk hitt tovább, és benned lettem igaz.

(Pre-chorus)
Néha úgy érzem, a világ túl nagy és zajos,
De melletted minden csendes és biztos.

(Refrén)
Mert te vagy az otthonom, bármerre sodor az élet,
A szemedben látom a múltat, a jövőt, az egészet.
A feleségem vagy, a társam, a mindenem,
És amíg dobog bennem ez a szív, örökké szeretem.

(Verze 2)
Volt, hogy féltem, volt, hogy én magam is elestem,
De te felemeltél, és hittél bennem rendületlen.
Tanítottál szeretni úgy, ahogy addig nem tudtam,
És ma már nélküled minden csak üres volna, hangtalan.

(Pre-chorus)
Ha újra kezdhetném, megint hozzád vezetne minden,
Mert a szívem első pillantása benned hitt el.

(Refrén)
Mert te vagy az otthonom, bármerre sodor az élet,
A szemedben látom a múltat, a jövőt, az egészet.
A feleségem vagy, a társam, a mindenem,
És amíg dobog bennem ez a szív, örökké szeretem.

(Híd)
És ha egyszer majd ősz lesz a hajunk,
A hangunk halkabb, de ugyanúgy dalolunk.
Mert amit együtt felépítettünk, az marad,
Két szív, egy élet, egy örök pillanat.

(Záró refrén)
Te vagy az otthonom, te vagy a legszebb történetem,
A nehéz napokban is te voltál a fény nekem.
A feleségem, a társam, a mindenség nekem,
És amíg élünk, tudni fogod: igazán szeretem