Képernyőn túl

A fény rám ég, de nem melegít,
A világ kódokból figyel.
A csend már adat, a mosoly jel,
A szívem is digitálisan ver.

Az arcom pixelekbe fagy,
Tükör helyett a kijelző vagy.

Képernyőn túl nincs már szó,
Csak zaj és jelsor, semmi jó.
Elveszett arcok futnak bennem,
Letöltött érzés, kódolt szerelem.

A háló húz, mint finom szál,
Befon, nem fáj, de elzár.
A múlt már csak felhőben él,
Az álmaim közt nincs különbség.

A szemem tükröz, de nem lát,
Csak görgetem az éjszakát.

Képernyőn túl nincs már szó,
Csak zaj és jelsor, semmi jó.
Elveszett arcok futnak bennem,
Letöltött érzés, kódolt szerelem.

A gép figyel, de nem ért meg,
Az adat él, de én nem én lettem.
A zajban hallom a régi dalt.
Mikor még ember volt a világ.

Képernyőn túl, ha vársz még rám,
Talán újra megtalálnám.
De most csak fut a rendszer bennem,
És lassan lefagy a szerelem.