Örök forgás

Nem kell más csak az,amit kaptam
öröm- bánat- szenvedély,
fájdalmat,romlást kibírtam,
hős voltam a semmiért,
álmomban bármerre jártam
szörnyű volt az ébredés,
utamon sokszor hibáztam
de megmaradt az ősi vér

lehetsz barát vagy ellenség,
összetartozni soha nincs késő még,

fentről a mélybe
sárból a mennybe
örök a forgás
nem lesz már vége!
Kinn a viharban
épül egy szentély
üldözött voltam
végre már megpihennék


Nincs más út,csak az amit kaptam
vigasz helyett szenvedés,
rájöttem a semmit sirattam
túl sok volt a tévedés
feltámadt testem és lelkem
könnyű lettem mint a szél,
remény égeti szívem
az ős erő bennem él

lehetsz barát vagy ellenség
összetartozni soha nincs késő még,
soha nincs késő még

fentről a mélybe
sárból a mennybe,
örök a forgás
nem lesz már vége!
Kinn a viharban
épül egy szentély
üldözött voltam
végre már megpihennék