ReChristmas

Kilép a fény a szekrény sötétjéből,
Elindul csendben a város szívéből.
Csillogna ő is, de szikra se jár,
Csak álmodik róla, hogy újra ragyogna már.

Ref.:
Fényem újra útra kel,
Messze hív egy új hely,
Ha nem is gyúlok fel ma már,
Vár rám egy új világ.
Újra élhetek talán,
Más formában tovább,
Ha elenged a régi út,
A holnap rám talál.


Megáll a térnél, a nagy fenyő előtt,
Vágyódva nézi a száz pici fénykört.
De tudja jól, a csoda most máshol vár,
Hát továbbindul, és nem néz többé hátra már.

Ref.:
Fényem újra útra kel,
Messze hív egy új hely,
Ha nem is gyúlok fel ma már,
Vár rám egy új világ.
Újra élhetek talán,
Más formában tovább,
A hulladékudvar kapuján
A remény rám talál.


Ott várnak új barátok, elnyűtt vezetékek,
Csendben susognak: „Ne félj, új esélyt ígérek.”
Lebben egyet, majd fejest ugrik közéjük,
Új kezdet lesz ez – érzi mélyen, belül.

Záró ref.:
Fényem végül hazatalál,
Új körforgás hív már,
Bár régi lángom nem ragyog,
Új fényre vált a világ.