szalagavatóra

Körbeültünk – így indult sok KOMA óra,
Labda repült, szó lett belőle, gondolat-szóra.
Csend az tudás – mondtam, s néha sikerült,
Zene szólt halkan, és mindenki kicsit beljebb került.
Volt, hogy nevetésből lett a tanítás,
Vicces dolgokból nőtt ki a megértés varázs.
Költők útján jártunk, életükre láttunk rá,
S lett a magyar óra néha meditálás.
Refrén:
Körbeülve beszéltünk – így lettünk csapat,
A figyelem is nőtt, még ha néha elszaladt.
Türelemre tanított, hogy másik székbe ültök,
S ma már tudjátok: az a perc is értetek született.
Filmnézés, plakátkészítés – lett belőle világ,
A kommunikáció rész: „tanárnő, az tetszett ám!”
Segítettem önéletrajzban, új útra lépni majd,
Mert a jövőtök kapuját a jelen óra nyitja tán.
Kérem, hogy fordulj előre – hányszor hangzott el,
És hogy „figyelni kell”, „többet kell tanulni”, egyszer-egyszer.
Mindig összetettebb lett minden újabb nap,
De megismertétek költőinket – s ez már veletek marad.
Refrén:
Körbeülve beszéltünk – így lettünk csapat,
A figyelem is nőtt, még ha néha elszaladt.
Türelemre tanított, hogy másik székbe ültök,
S ma már tudjátok: az a perc is értetek született.
Zárás:
A tanárnak van igaza? – sokszor mondtátok ezt,
De ma én mondom nektek: a jövőtökben tiétek lesz a rend.
Köszönöm, hogy együtt tanultunk gondolatot, csendet, zenét,
A szalagavatótokra szívből adom ezt a kis vers-zenét.