Text
[Verse]
Füst a város, lélegzem a méreg,
Éjfél üt, de az álom rég eltévedt.
Sötét utcák, ahol a fény vérzik,
Szívek helyett kő, az ember vérig sért itt.
Egy árnyék vagyok, nem látsz, csak érzel,
A falak mögött rejtőzöm, de mégsem.
Zsebemben a múlt, a jövő csak pletyka,
Szavakban élek, a csendem a fegyverem éjszaka.
[Chorus]
Az éjszaka lényei, mi vagyunk,
A hold alatt suttogó árnyakban futunk.
Nincs visszaút, csak előre nézünk,
Az éjszaka lényei, bennünk az életünk.
[Verse 2]
A terek üresek, de a fejemben zaj van,
Kérdések zárnak, válasz nincs a bajban.
A beton dzsungel, ahol a lelkek égnek,
Egy körtánc, hol a démonok békét kérnek.
Csillagok alatt írom a titkom a porba,
Minden sorom nyomot hagy a korszakomba.
Nem vagyok hős, csak egy ember a szélben,
Az igazságom rejtve, de minden rímemben éltem.
[Chorus]
Az éjszaka lényei, mi vagyunk,
A hold alatt suttogó árnyakban futunk.
Nincs visszaút, csak előre nézünk,
Az éjszaka lényei, bennünk az életünk.
Musikstyle
dark, rap, gritty, minimal beat with heavy bass, sharp hi-hats, and eerie synth pads, magyar